Márton-nap

Márton

Az éjjelen át viszek egy kis fényt,

Mit a Nap tüze gyújtott egyszer rég,

Mint csillag-szikra úgy ragyog,

Szent Márton tüze, láthatod.

            Miért pont Márton a következõ szent Mihály után, akit ünnepelünk…?

Nézzünk bele kicsit a történelembe!

Régi indiai ünnep: Rama csatából való gyõztes hazatérésérõl szól,

Régi római ünnep: ludat ettek e napon, annak emlékére, hogy ludak gágogtak egykor a Capitóliumban, s mentették meg így Rómát…

Mindkét ünnep a fénnyel kapcsolatos.

            Tudni lehet: történt valami régen az emberiséggel, ami a fényhez kötõdik, s ennek a történetnek itt vannak a nyomai…

S mindehhez a természeti kép: sötétednek a napok, az ember fényt keres.

            A magyar néphagyományban ilyenkor zárják le a gazdasági évet.

A föld most többet nem tud nekünk adni. Eddig a föld adott az embernek- most az emberen van a sor, most nekünk kell valamit adnunk.

Például f é n y t. Ki kell menni a kis lámpásokkal…(Ez a fény már nem kívülrõl jön.)

            Hol van Márton az évjárásban?

Elõtte Mihály leûzte a gonoszt a Földre, fenn (meg)marad a tiszta világosság. Ez az a fény, amelynél Márton meglátta a koldust…

            A 31. heti Spruch szerint „…a fény a szellem mélységeibõl nagyszerûen törekszik kifelé…”, a 32. szerint „ …érzem, hogy saját erõim növekedve gyümölcsözõn  a világnak ad engemet…”

Ezek azok a fogalmak vihetnek közelebb Mártonhoz.