Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola
Karácsony
A téli napforduló a kereszténységben a Karácsony ünnepe lett. Csak a IV. században kezdték december 25-én megünnepelni a Karácsonyt, addig január 6-a volt a kiemelkedõbb ünnep; ezen a napon keresztelkedet meg Jézus a Jordán folyóban. (Lehet, hogy a keresztények megsejtették e napok kapcsolatát, fontosságát…)
Az „akkori” karácsonyi események felidézése (a gyermek Jézus születése a betlehemi istállóban) a „mai” Karácsonyhoz ad hátteret a karácsonyi eseményekbõl (Lukács 2, 1 – 20) világosan kitûnik, hogy ez egy térben és idõben játszódó történet.
„Krisztus ezerszer megszülethet Betlehemben, de ha benned nem születik meg, akkor örökre elvesztél.” – Angelus Silesius
A Karácsony – a születés ünnepe
A Karácsony mindhárom születés: fizikai test (Hold – születés),
lélek (önismeret, önvizsgálat ,lelki erények kialakítása),
szellem (megvilágosodás) – születésének ünnepe .
Az antropozófia szerint a testi születésnek (fizikai inkarnációnak) meg kell történnie ahhoz, hogy a szellemi születés megtörténhessen. Vannak olyan fokozatai a szellemi létnek, amelyek csak fizikai állapotban lehetségesek, a köztes létben nem, pl. a Golgotai misztérium…
Karácsony (december 25., Kiskarácsony) és Vízkereszt (január 6., Nagykarácsony) közötti 12 karácsonyi nap (Szent éjszakák) a tudatosan élõ ember számára a befelé fordulás, elmélkedés, imádkozás idõszaka. Ez a 12 nap híd az óév és az újév között; szellemi gyakorlatokkal felveheti az ember a 12 csillagkép erõit ezekben a napokban ; elengedjük az ó-embert, s újjáépítjük az új- embert, magunkat ; R. Steiner szerint ez a 12 nap arról szól, „hogyan juthat el az ember Jézustól Krisztusig”.
Karácsony – Jézus Hold – születése; Vízkereszt – Krisztus Nap – születése.
„Az Ige testté lett, hogy a test Igévé lehessen.”