Adventi spirál

Adventi spirál összefoglaló

Az adventi időszakban kerül sor a Waldorf óvodában és az iskolában is az Adventi kert, vagy
spirál-járás eseményére. Ez a bensőséges ünnep egy csodálatos mélységű ráhangolódás az
ünnepre. 
A padlón fenyőágakból formált óriási spirál fogadja a gyerekeket.
A teremben csönd és félhomály van. A fenyőág-spirálút közepén egy nagy gyertya ég.
Amikor a gyerekek – tanítójuk kíséretében – ünnepi csöndben belépnek, ez az egy nagy
gyertya világít. Leülnek, énekelni kezdenek, majd egyenként elindul egy-egy gyermek,
kezében almával, melyben kis fehér gyertya áll. Végigmegy az úton a spirál közepéig, s ott a
nagy, égő gyertyáról meggyújtja a saját kis gyertyáját, majd a kifelé vezető úton leteszi a
földre. Mire mindenki elhelyezte kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem. A spirális
út járása közben az úton lévőt társai az adventi dalokkal kísérik, várakozással, csönddel,
tiszteletben tartva az egyéniségét.

Mit élhet meg az, aki végig megy ezen a spirális úton?
Az emberi aktivitás lényegét: ha az ember elindul és halad befelé – azaz nagy figyelemmel
tanul, dolgozik, elmélkedik – odabent fényt talál. Ez a fény közös, mindenki számára
megtalálható. A megtalált közös lángról meggyújthatja a saját fényét, és azt kihozhatja a
többieknek, azaz: nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre
melegebb és világosabb legyen azon a helyen, ahol éppen vagyunk. Életutunk újrajárása ez.
Visszatekintés a születésig.
A kétirányú mozgás (befelé, kifelé) kétféle lelkierőt mozgósít:
– a befelé tartó úton egyedül, magunkban kell megtalálni utunkat a fényhez.
– kifelé ezt a fényt a többiek fényéhez adjuk, hogy része legyen az együttes, közös fénynek.
Így jelenik meg individuális és szociális vonás egyetlen szimbólumban, ami az egész
emberiség fejlődésképe is: először individuális lényekké válunk, hogy aztán saját belső
akaratból, egyéni képességeinket a közösség számára rendelkezésre bocsássuk.

Az adventi kert szimbólumai
Alma: bűnbeesés- jó és rossz tudása együtt, termékenység, a kis Jézus kezében megjelenő
alma a megváltás, a béke és harmónia gyümölcse.
A kis gyertya (az almában): az ember Én-je.
Nagy gyertya a spirál közepén lévő: a Krisztusi Én, a kezdet.
Fehér liliom: a tisztaság szimbóluma, a kinyilatkoztatás, az égi ártatlanság, a kezdet virága.
Kék lepel: Mária köpenye.

A spirálban benne van az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. Íveinél ott
a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a
motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre, fejlődik.
A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a
befelé figyelés, a megérkezés.
A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi.